A községet először 1296-ban említi egy okirat Keruchur alakban írva. 1296-ban Miklós fia Herborth fiai, Hektor és Chak lemondtak a zseliciség Keresztúrra emelt jogigényükről Jakab ispán javára. 1333-ban a falu papja 40, 1334-ben 20, 1335-ben 20 báni pápai tizedet fizetett. Az 1300-as években Almáskeresztúr, Keresztúr a Győr nemzetség birtoka volt, amely a nemzetség tagjainak 1346 évi osztozkodásakor Dersfi Péternek jutott, ugyanakkor a pannonhalmi apátnak is voltak itt birtokrészei, amelyeket 1434-ben Szerdahelyi János fiának, Imrének, adott cserébe. 1489-ben a Szerdahelyi Dersfi család tagjai is megosztoztak itteni birtokaikon. 1474-ben a Szentgáli család birtoka, aki itteni birtokait Enyingi Török Ambrusnak zálogosította el. 1499-ben a Szentgáli és a Kozári Demeter családok birtoka volt. Az 1542 évi adólajstrom a helységet Baranya vármegyéhez sorolta. A szentmártoni apátság dézsmaváltságjegyzékében Balogh András birtokaként szerepel.

A török hódoltságot követően Tótkeresztúrra keresztelték, jelenlegi nevén 1902-től ismert. Az 1700-as évek végétől németek lakták, akiket a második világháború után kitelepítettek és felvidéki magyarokat költöztettek a helyükre. 1715-ben 4 magyar háztartását írták össze. 1726-ban a gróf Batthyány család birtoka volt, egészen 1848-ig, majd 1849 után a birtok Biederman és a Kammerer családoké lett.

A 20. század elején Somogy vármegye Szigetvári járásához tartozott. 1910-ben 551 lakosából 290 magyar, 261 német volt. Ebből 511 római katolikus, 40 református volt. Az 1950-es megyerendezéssel a korábban a Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.